A Szerencsejáték Zrt. a néhány napja indított kampányában „a felelős játékszervezésre, a hazánkban illegálisan működő, a játékszenvedélyen nyerészkedő, önkorlátozást nem gyakorló online póker- és fogadási oldalak veszélyeire, kiskorúak veszélyeztetettségére” hívja fel a figyelmet.

Az összeállítás több internetes hírportál, így az Index, a NOL és az MNO oldalára is kikerült. Utóbbin egy cikket is közöltek a szerencsejáték-függés tüneteiről, lehetséges okairól és kezeléséről, amelyben az addiktológus Demetrovics Zsoltot idézve körvonalazzák ezt a problémát. A kezdeményezés igen dicséretes, hiszen e függőség más, kémiai szerekhez köthető esetekhez képest világviszonylatban is sokáig rejtve maradt a kutatók előtt. Magyarországon pedig csak a legutóbbi pár évben vált nyilvánvalóvá, hogy milyen súlyos egyéni és társadalmi következményei lehetnek a jelenségnek, amit a szakpublikációk csekély száma is alátámaszt.

Az animáció egy olyan család lehetséges történetét meséli el, ahol a családfő apa kóros játékszenvedélye tönkreteszi a családját. A szüzsé a következőképp alakul: „Apu játszik.”, majd megjelenik egy kézbe osztott ászpár, a tétet jelző zsetonok gördülnek be, kikerül négy lap (3,7, bubi, 8), feltűnik egy felirat: „Game Over”. Apu vélhetőleg újra és újra veszít az ászpárral, legalábbis a következő feliratok ezt sugallják: „… és veszít” illetve „… és sokat veszít”. Végül az egész egy családi tragédia kontextusába kerül, hiszen a „Mindent…” felirat fölött egy tágas, barátságosan berendezett nappali, a „Minket…” alatt pedig egy szomorú anyukának és kislánynak a képe úszik be majd el. Végül megjelenik a Szerencsejáték Zrt. logója és a szlogen: „Maradjon játék!”

Az elbeszéltek tanulsága egyértelmű: ahelyett, hogy a szerencsejáték-függő apu kockáztatná a kontrollálhatatlan, felügyelhetetlen (online) pókeren a család békéjét és anyagi jólétét, tartózkodnia kellene az „önkorlátozást nem gyakorló online pókeroldalak” szolgáltatásaitól. Ez a lehetséges forgatókönyv ugyanakkor elkerülhető, ha hanyagoljuk a „bűnös” online oldalakat, vagy épp a biztonságosnak mondott hazai szolgáltatót választjuk. Az eredeti animációból kimaradó banner fel is oldja ezt a tragikus helyzetet: „Apu újra velünk játszik!”. Kérdés, kivel: a családdal, akinek a körében látható az apa, vagy a Szerencsejáték Zrt.-vel, amelyre vélhetőleg a család összes tagjának a tekintete fókuszál?

Habár én magam is elítélem a nyerészkedő, önkorlátozást nem gyakorló szerencsejátékkal foglalkozó szervezetek tevékenységét, valamint szorítok a szerencsejáték-függők minél előbbi felépüléséért és tünetmentességéért, e kampánnyal nem tudok egyetérteni. Az általa sugalmazott, szerencsejátékokkal és pókerrel kapcsolatos értelmezés több szempontból is kifogásolható.

Már a függést és az összes káros következményét kiváltó póker ábrázolása is értelmezhetetlen: a kézbe osztott ászpár a legjobb induló lap, heads up (párbaj) szituációban 85,2%-os esélye van egy random lap ellen, míg további kilenc játékos random lapja ellen is 31%-on teljesít (a véletlenszerűen kiválasztott lapok mindegyikének kb. 7,6%-a van az ászpár ellen). Ászpárral játszani ésszerű, logikus döntés, még akkor is, ha esetenként veszítünk vele. A további 4 lap vélhetően a boardot, vagyis a nyílt lapokat reprezentálná, ám azt is rosszul: a legnépszerűbb pókervariációban, a Texas Holdemben ugyanis 5 nyílt kártyát osztanak le: először 3 lap, azaz a flop kerül ki, majd a turn és végül a river, amelyek egyúttal a licitálási köröket is jelentik. Tudtommal nincs egyetlen olyan pókerfajta se, ahol az ábrázoltaknak megfeleltethető szituáció tűnne fel.

A pókert nem csak hibásan, de elfogultan is ábrázolják: a pókert nemrégiben mint szellemi sportot fogadták el, és a következő szellemi sportok olimpiáján is indul. Az amerikai Munkaügyi Minisztérium szerint a póker a sportok közé tartozik, a játékosok pedig sportolók. A pókerben rövid távon valóban szerepet játszik a szerencse tényezője, ám hosszú távon a tudás, a gyakorlat és az egyéni, fejleszthető képességek érvényesülnek. A pókerben nem a ház ellen, egyenlőtlen esélyek mellett küzdenek a játékosok, hanem egymás ellen mérik össze tudásuk.

A póker sokak szerint erősíti a versenyszellemet, a pénz tiszteletére és megfelelő, óvatos kezelésére tanít, önfegyelemre, türelemre és az ellenfelek tiszteletére szoktat, és mivel közösségi játék, élő változata még a kulturált, társas együttlét egy mintapéldája is lehet. Ráadásul a póker még véletlenül sem okoz automatikusan függést; valószínűleg pont ugyanannyi, vagy még kevesebb a patologikus tünetekkel küzdő pókerjátékosok aránya, mint bármely más játék, így a szerencsejátékok esetében. Úgy tűnik, a Szerencsejáték Zrt. azt sem tudja, mi ellen küzd: legalábbis mint hiteles szakértő, az én szememben megbukott.

Nem véletlen, hogy a másik kárhoztatott területről, az online sportfogadásról sem írásban, sem képileg nem tesznek említést: nem árt megjegyezni, az online sportfogadás a Szerencsejáték Zrt. kínálatában is szerepel, bárki fogadhat a Tippmixen. Hasonlóképp nem említik, hogy a lottó, totó és egyéb szelvényes vagy kaparós játékok szintén szerencsejátékok, így a kampány hamisan azt a látszatot kelti, mintha a saját játékai nem szerencsejátékok volnának, vagy olyan szerencsejátékok, amelyek kapcsán a függés lehetősége fel sem merülhet.

Egyébként a démonizált online póker- és sportfogadással foglalkozó cégek nagyon is felhívják a figyelmet a szerencsejátékok, de még a túlzásba vitt póker mentálhigiénés és egyéb veszélyeire, sőt a legtöbb oldalon arra is lehetőség nyílik, hogy a játékosok bizonyos időre kitiltsák magukat. Szinte minden pókerteremben korlátozott a napi vagy heti befizetés mértéke, ami így együtt már nem is olyan rossz teljesítmény a „nyerészkedő, önkorlátozást nem gyakorló” cégektől: ehhez képest lottót, kaparós sorsjegyet mindenki annyit vehet, amennyit csak akar vagy tud, nincs felügyelet, nincs kontroll.

Mindezek tetejébe a Szerencsejáték Zrt. olyan önmérsékletet tanúsító szervezetként tünteti fel magát, amely akár még anyagi áldozatra is hajlandó rövid távon; hiszen lám-lám, felelős játékra buzdítanak. Ez a kitétel azonban már önmagában is cáfolja azt a képet, miszerint csak a hagyományos, állami felügyelet alatt álló játékszervezők kínálnak megbízható játéklehetőséget az – egyébként valóban – illegálisan hirdető nemzetközi cégekkel ellentétben. Ezzel ugyanis nem mást állítanak, mint azt, hogy bármilyen szolgáltató bármilyen játéka kiválthat olyan szenvedélyt (még az övéké is), amely akár szerencsejáték-függőségbe torkollhat. Mivel várakozásuk szerint a saját felhívásuk a saját forgalmuk csökkenését is kiválthatja rövid távon, egyértelművé, hogy maga a jelenség, a veszély lehetősége játékfajtától és szolgáltatótól független.

A Szerencsejáték Zrt. kampánya így valójában a szerencsejáték-függők sorsa és a jelenség káros következményei mellett alig burkoltan a következőkre buzdít: 1. ne a külföldi szolgáltatóknál verjük el felesleges pénzünket; 2. a tudásalapú póker helyett játsszunk szerencsejátékokat (ehhez ld. még a buszokon pár hete látható hirdetésük szlogenjét: „Mi bízunk a szerencsénkben!”); 3. inkább veszítsünk önfeledten szolid összegeket, mintsem hogy kitegyük magunkat a nyerés lehetőségének. A lényeg tehát, mint az a kampány leírásában is olvasható: "Mértékletes szerencsejáték mellett, ha a játékszenvedély által megkísértett játékos inkább VELÜNK játszik, marad idő, kedv, energia a tét nélküli, felszabadult játékra is."

A Szerencsejáték Zrt. Maradjon játék! című kampánya összességében egy közhiedelmeket és tévhiteket erősítő, demagóg, tényeket elferdítő, helyenként saját állításainak is ellentmondó és hiteltelen programnak tűnik. Erősen hiányolható a tényszerűség, a tárgyilagosság, a felelősségteljes hozzáállás, ezek helyett főleg a saját szolgáltatásokra és működésre irányuló önreklámot kapunk. Sajnálatos és felháborító, hogy a póker úgy jelenik meg, mint automatikusan függőséget okozó játék, különösen más szerencsejátékok fényében. Mégis, ez a kampány sikerre van ítélve. Csakúgy, mint korábban a területet érintő összes más átgondolatlan, szakmailag több sebből vérző döntés vagy tervezet. Kár, hogy a kampány által leplezett üzleti kötélhúzás az állam és a külföldi szolgáltatók között valószínűleg előbb-utóbb ismét olyan intézkedésekhez vezet, amelyeknek főleg a nem szerencsejáték-függő, ellenben szórakozni vágyó játékosok isszák majd meg a levét.

Update

A napokban kezdték sugározni a kampány részeként a tévében az alábbi kisfilmet. Habár végre egy normális online leosztást látunk, a filmből még mindig nem derül ki, apu mi ellen is veszít és mennyit. A korábbi animációhoz képest már látszik némi fejlődés, de akinek van némi tapasztalata az online pókerrel kapcsolatban, az tudja, hogy ez még mindig nem egy hiteles ábrázolása a játéknak, különösen a VESZTETTÉL! felirat bántóan röhejes. Ráadásul véleményem szerint apu továbbra is helyesen megy all in a flopon (KhJs8h): a PokerStove szerint flopon még mindig majdnem 84% esélye van apunak egy random kéz ellen. Vagyis ha az AdAc már a flopon vert helyzetben van, akkor vagy egy szet ellen kap ki (az ellenfélnél KK, JJ vagy 88), vagy két pár ellen (az ellenfél ekkor K8, KJ vagy J8-at tart kézben). Ha lejavulják turnön vagy riveren, akkor szintén a szet jöhet szóba (az említetteken kívül 33, 77, de egyik sem valószínű, hogy megadna egy all int a flopon), vagy további két párok (K3, K8, J3, J7, 83, 87, 37 egyike sem valószínű). Mindegyik kéz ellen óriási előnye van az ászpárnak a flop előtt, apu döntése indokoltnak tekinthető, bár az ellenfél licitálását egyáltalán nem látjuk.

Na de jöjjön a videó, amit ezúton is szeretnék megköszönni SajtiEgonnak, aki felhívta a figyelmem a linkre: