PókerTrend

A Magyar Szerencsejáték Szövetség a Gamexpón ismertette elképzeléseit a hazai szerencsejáték-piac szabályozásával kapcsolatban – derült ki alig egy héttel korábban a Népszabadságból. A Szövetség számításai szerint éves szinten 36 milliárd forint kerülhetne be a költségvetésbe, s mintegy 16 ezerrel nőne a munkahelyek száma, ha felülvizsgálnák a jelenleg érvényes szabályokat. Az MSZSZ nem kis fába vágta a fejszéjét: szerintük az I. és II. (illetve egy jövőbeni III.) kategóriájú játéktermek működési feltételeinek módosításán túl, érdemes volna új feltételeket szabni az internetes játékok mögött álló cégek számára. Az online pókerjátékosok szempontjából azonban nem csak az kérdéses, milyen szövegösszefüggésben és miért kerül egymás mellé játékgép és póker, hiszen a terveivel egyre többet szereplő szervezetnek már illetékessége és hozzáértése sem olyan egyértelmű.

A pénznyerő automatákból származó bevétel a pénzügyi válság és az azt követő recesszió hatására egyértelműen csökkent, olyannyira, hogy számos játékterem kényszerült bezárni az elmúlt egy-két évben. Schreiber István ezen a tendencián úgy változtatna, hogy az egyes játékgépek után fizetendő 100 ezer forintot 80 ezerre mérsékelné, valamint lehetővé tenné, hogy az üzemeltetést hat hónapja szüneteltető helyekre kisebb tétű gépeket állítsanak be, amelyek után még kevesebbet, 50 ezer forintot kellene fizetni. Az adóbefizetés emelkedése és a munkahelyteremtés mellett így nyilván az ágazat forgalma is növekedésnek indulna.

A másik újítás az online szerencsejátékokat érintené. Schreiber magyarázata szerint az EU hiába garantálja a szabad szolgáltatásáramlást, ha az adóparadicsomokban működő cégektől egy fityinget sem látnak az egyes országok. A probléma megoldására három javaslatot tettek: a játékosok regisztrálják magukat az adóhivatal felé, hazai bankszámláról ne utalhassanak az említett oldalakra, illetve ezek az oldalak hozzanak létre olyan közvetítő, magyarországi cégeket, ahová a magyar játékosok legálisan is beléphetnek, amivel párhuzamosan blokkolják ugyanezen cégek jelenlegi, nemzetközi domain címeken történő elérését.

A tervezett változtatásokkal szemben azonban több ellenvetés is felmerülhet. Ha az MSZSZ célkitűzése szerint plusz adóbevételre az online cégektől tenne szert az állam, akkor mi teszi vajon indokolttá azt, hogy az online játékosoknak regisztrálniuk kelljen bármilyen ellenőrzést végző pénzügyi szervezetnél? Az elképzelés abszurditása akkor válik érthetővé igazán, ha elképzeljük, hogy e gondolatmenetből következően a lottózók vagy sorsjegyvásárlók játékát is egy hasonló regisztrációhoz kötnék. Egy ilyen nyilvántartás felesleges, hiszen mindkét esetben a játékszervező az, akinek adókötelezettsége lenne/van.

A hazai bankszámláról történő utalás tiltása a külföldi oldalak felé azért értelmetlen, mert az internetes bankok vagy pénztárcák közbeiktatásával bárki egyszerűen megkerülheti magát a tiltást. Az internetes bankokat viszont nem csupán ilyen jellegű utalásokra használják, vagyis egy további tiltás, amely az internetes bankok használatára vonatkozna, vélhetően jogszerűtlen lenne.

A külföldi cégekhez tartozó domain címek blokkolása meglehetősen antidemokratikus fogásnak tűnik. Az MSZSZ itt arra céloz, hogy a szolgáltatások szabad áramlásának ezzel a módszerrel történő akadályozása az elmúlt években több demokratikus államtól sem volt idegen, a létező francia vagy olasz példát, illetve a hasonló korlátozásokat tervező görög, svájci, bulgár, litván és holland elképzeléseket így mi is bátran követhetjük. Ez a szemlélet azonban nem veszi figyelembe, hogy az EU szinte minden esetben hangot adott kételyének, és több országot is felszólított, hogy változtassák meg és hangolják össze a megvalósított vagy tervbe vett szerencsejáték szabályozásukat az európai törvényekkel.

Ugyanakkor a külföldi termek elérhetőségének hazai akadályozása, a hazai képviseletek létrehozása felé való terelés eredményessége a magyar piac relatív kis mérete miatt is megkérdőjelezhető. Könnyen elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy a szolgáltatók többsége egyszerűen kivonul az országból. Ha pedig a kínálat tényleg csak azokra az itthoni, monopolhelyzetben lévő szolgáltatóra korlátozódna (amelyek még nem is léteznek egyelőre), szinte biztos, hogy a játékosok száma radikálisan csökkenni fog, ami viszont az utánuk járó bevételen is komoly nyomot hagyna. Ha csak magyar játékosok játszhatnának az ilyen termekben, nem garantálná semmi a versenyhelyzetet és az eddig megszokott szolgáltatások minőségét. Még ha engedélyeznék is a külföldi játékosok regisztrációját, azoknak semmi motivációjuk nem lenne: miért menjenek egy kis létszámú online terembe pókerezni, ha mondjuk a PokerStars olasz vagy francia termében több tízezer ellenfelet is találnak?

A külföldi cégek magyar képviselete egy másik veszélyt is hordoz, ahelyett ugyanis, hogy ezek az oldalak a megnövekedett terheiket saját zsebükből finanszíroznák, nagy valószínűség szerint a játékosok által fizetendő fee és rake (a házat illető jutalékformák) megemelésével fedeznék adókötelezettségeiket. Az így megdrágított játék csökkentené az elérhető nyereséget, viszont tovább növelné a bukó játékosok veszteségeit. A játékosokra hárított játékadó vélhetően szintén a játékosállomány és a remélt bevételek csökkenését idézné elő. Ilyen lehetséges feltételek mellett érdemes volna elgondolkodni azon, hogy vajon a szabályozásra és fejlesztésre elköltött összegek mennyi idő múlva térülnek meg, vagy a rendszer esetleges összeomlása mellett megtérülnek-e egyáltalán. Az is kérdésként vetődik fel, hogy az online szerencsejátékok és póker megregulázásából vajon az amúgy is előnyösebb helyzetbe hozni kívánt játéktermi terület mennyit profitálna egy ilyen szabályozásból.

Mindezen túl az MSZSZ eljárásával szemben elvi kifogások is emelhetők. A Szövetség nyilatkozatai ugyanis azt a látszatot keltik, mintha az online pókeres közösséggel egyetértésben, annak hozzájárulásával járnának el a közösség érdekében, holott javaslataikról még gesztusértékű tájékoztatást sem adtak a mérvadó hazai fórumokon, lépéseikről és terveikről nem egyeztettek, a játékosok véleményére nem voltak kíváncsiak.

A magyar szerencsejáték piac szabályozásáról szóló egyoldalas (!!!) javaslatukat olvasva az a benyomásunk támadhat, mintha ők maguk sem vennék elég komolyan a témát. A javaslat nem tűnik többnek egy hevenyészett, saját használatra szánt vázlatnál. Az iromány nem foglalkozik sem a célok kitűzésével, sem a jelenlegi helyzet elemezésével, sem a módszerekkel, kizárólag a várható eredményeket nevezi meg összegszerűen, mindenféle kalkuláció nélkül. A tárgyalt összegek forrását sem nevezi meg, így ellenőrizhetetlen például, honnan vették, hogy Magyarországon 500 ezer online szerencse- és pókerjátékos lenne. Nem derül ki, hogy ebből hányan fogadnak, hányan pókereznek, vagy hányan űzik mindkét tevékenységet, arról már nem is beszélve, hogy a pókerjátékosok közül hányan játszanak valódi pénzben és hányan csak játékpénzben vagy ingyenes versenyeken.

Kíváncsi lennék, hogy mi alapján tárgyaltak az Apeh és a szerencsejáték-felügyelet képviselőivel, mint ahogy arra is, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékesei milyen arcot vágnak a beharangozott kapcsolatfelvétel során, amikor az MSZSZ majd meglobogtatja színvonalasnak épp nem mondható javaslatát.