PókerTrend

Az online játékpiac egyre többször veri ki a biztosítékot az illetékes szervezeteknél, így az APEHnál és a Szerencsejáték Zrt.-nél. Meghatározó orgánumok, így a NOL, az MNO és a figyelőnet a játékosoktól a külföldi szolgáltatók bankszámlájára kerülő milliárdokról és adócsaló online pókeresekről cikkeznek. Az említett szervezetek hangadói sürgetik a "nemzeti szerencsejáték stratégia" kidolgozását, a Magyar Szerencsejáték Szövetség pedig üdvözli és időszerűnek tekinti a Szerencsejáték Zrt. azon tervét, hogy az online szerencsejátékok piacát szabályozzák.

A nemzeti szerencsejáték stratégiájának ötlete két, egymásnak ellentmondó elv feszültségéből fakad, a jelenlegi állapotok jórészt erre vezethetőek vissza. Az 1991. évi XVI. és főleg a XXXIV. törvény szerint egyedül a Szerencsejáték Zrt. szervezhet szerencsejátékot Magyarországon: sportfogadást, kaszinós és kártyajátékokat az adóhatóság engedélyével lehet szervezni, ellenben az interneten csak a Szerencsejáték Zrt. jogosult erre. Ugyanakkor a szolgáltatások - ide értve a szabadidős szolgáltatásokat is - az európai gazdaság egyik legfontosabb eleme, hiszen a forgalom 70%-át teszi ki az EU-ban. Így a szolgáltatások szabad áramlása nélkülözhetetlen alapelv, amelyet a tagállamoknak 2009-ig kellett volna életbe léptetniük. Vagyis az EU-s irányelvek értelmében az online játékszolgáltatók az EU-n belül bárhol jelen lehetnek és szabadon reklámozhatják tevékenységüket, míg állami szinten itthon ezt nem tehetnék meg és nem tehették volna meg eddig sem.

Az online játékipar szereplőinek a megjelenése és működése azonban csak évekkel később ütött szöget az illetékesek fejébe: erre az óriási lemaradásra Molnár Krisztián, a Szerencsejáték Felügyelet főosztályának vezetője úgy utalt, hogy a piac fejlődése mellett nem lehet elmenni. Mintha bizony ez a piac épp az elmúlt pár hónapban fejlődött volna annyit, hogy arra már ilyen szinten is reagálni kell.

Az eddigi eseményektől és fejleményektől való lemaradást persze a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben szeretnék behozni, ami akár még üdvözlendő cselekedet is lenne, ha a gyorsaság és egyszerűség itt nem a kapkodás és a kialakult gyakorlat semmibevételének szinonimái volnának. 

A szabályozást kétféle módon látják kivitelezhetőnek: az A-terv szerint a játékszolgáltatókat beengedik a magyar piacra, akik a forgalmuk után adót fizetnek. Jellemző módon nem derült ki, hogy számolnak-e azzal, hogy az egyes szolgáltatók egy ilyen forgatókönyv szerint nagy valószínűséggel a játékosokon hajtják be újkeletű terheik egy jó részét (pl. a PokerStars.it olasz játékosai a szokásosnál nagyobb fee-t és több rake-et fizetnek). Az sem egyértelmű, hogy csak magyarok játszhatnának ilyen szolgáltatóknál vagy külföldről is regisztrálhatnak majd: a világ más játékközösségeitől való elhatárolódás akár a terület nagymértékű beszűkülését is jelentheti.

A B-terv esetén kell kevesebbet gondolkodni: ez ugyanis teljes tiltást eredményezne, vagyis a külföldi szolgáltatókat nem engednék be. Vagy úgy, hogy megakadályozzák a szolgáltatások elérését (cenzúrázzák az internetet), vagy úgy, hogy lehetetlenné teszik a bankok és a szolgáltatók közötti pénzügyi műveleteket, vagy a reklámokat blokkolják.

E második lehetőségnek már a felvetése is rossz matekosokra enged következtetni. A hazai online játékpiacot 10-100 milliárd forint közé teszik (a forgalmat? a bevételt? a tiszta nyereséget? beleértve a Szerencsejáték Zrt. Tippmixéből származó összegeket?) A teljes tiltás egyrészt ettől az összegtől szabadítaná meg az ország költségvetését, aminek megszerzésére máskülönben lenne mód az A- (vagy egy másik) terv szakszerű kidolgozásakor. A pénzügyi műveletek akadályozásával jelentős mennyiségű pénz kerülne ki a banki szektorból, amit most amúgy is extra terhekkel sújtanak. Bár nincs komoly rálátásom a pénzügyi világra, világos, hogy ez sem értékelhető pozitív hatásként. A reklámokért a szolgáltatók nyilván fizetnek valakinek: ezek az összegek is kikerülnének az országból.

Az országból kiáramló pénz rémisztő képe egyébként olyannyira megtetszett mindenkinek, hogy azzal még elvi szinten sem számolnak, hogy a játékosok akár pénzt is hozhatnak az országba - ha nyernek és ha adóznak (vagy ha a szolgáltatók adóznának). Sőt, véleményem szerint még akkor is, ha a nyeremény jó részét egyszerűen csak itthon költik el. A szájízem pedig akkor a legrosszabb, amikor az internet cenzúrázásának az ötlete bevillan: demokratikus országokban ez nem szalonképes, hiszen egy alapvető jogot, a szólásszabadságot valamint a nyitott társadalom eszményét fenyegeti.

A tiltás így nem tekinthető szabályozási opciónak, hiszen nem konstruktív, nem követi a gyakorlatot és egyáltalán nem követi a piac fejlődését. Itt jön képbe az is, hogy az online játékpiac szabályozásakor a hivatkozási alap többnyire a százezres nagyságrendű honi pókerközösség, amelynek tagjait - sajnos - szerencsejátékosként azonosítják. (Az online sportfogadók, rulettezők, blackjackezők stb. fogadásai úgy látszik, nem tétel.) Egy olyan elképzelés, amely a tiltást helyezi előtérbe, a végletekig leegyszerűsíti a képletet: ha a pókerjátékosok (=szerencsejátékosok) nem játszhatnak a külföldi online pókertermekben, hiány keletkezik a kínálati oldalon, amit a Szerencsejáték Zrt., valamint az engedélyekkel rendelkező élő és elektronikus kaszinók tölthetnek be: a pókerjátékos, mivel szerencsejátékra vágyik, így az ő szolgáltatásaikat veszi majd igénybe. (Az előre veszteségesnek kódolt élő kártyatermekkel itt kár is foglalkozni.)

Ez viszont egy végtelenül leegyszerűsített, tévhitekből és az információ hiányából táplálkozó nézet, amelynek a legfőbb oka a szerencsejátékról és a pókerről alkotott törvényekben kereshetőek. A 2009. évi törvény ugyanis egyértelműen szerencsejátéknak tekinti a pókert, aminek indoklása a következő: "A póker típusú kártyajátékok során a nyerés vagy vesztés túlnyomórészt a véletlentől függ. Amennyiben a játékosok tétet tesznek, és megtett tétjeik fejében nyereményre válnak jogosulttá, a játék szerencsejátéknak minősül. [...]" [Ld. az SZF honalpján a Gyakran ismételt kérdések -- Pókerjáték -- Szerencsejátéknak minősül a texas hold'em pókerjáték? útvonalat.]

A törvény egyértelműen fogalmaz, és ezt Magyarországon ma senki épeszű játékos nem vitatja, ám azt már annál többen, hogy ez a törvény jó-e. A játékosok egy része tisztán készségjátéknak vagy szellemi sportnak tekinti a pókert, többségük viszont árnyaltabban gondolkodik: olyan készségjátékként kezelik a pókert, amelyben hosszútávon a nyerés vagy vesztés túlnyomórészt a játékos matematikai és stratégiai képességeinek, tapasztalatának, pszichés, szellemi és fizikai állóképességének és a pókertőke megfelelő kezelésének a függvénye. Ezt támasztja alá a témába vágó könyvtárnyi szakirodalom is. Természetesen a véletlennek is van szerepe, ám ennek hatása ellensúlyozható az említettek elsajátításával. A póker tanulható, a pókerben lehet fejlődni, s noha a pókert szerencsejátékként is játsszák, a többség általános célja, hogy a szerencse tényezőjét a minimálisra szorítsa az elérhető eszközökkel.

A nemzetközi trendeknek megfelelően - amely a pókerre szellemi sportként tekint, a pókerjátékost pedig sportolónak tartja - tehát érdemes lenne a pókert elválasztani a szerencsejátékoktól, élő és online formáját pedig jogilag és gazdaságilag is külön kategóriaként kezelni. Mivel a pókerjátékosok nagyobbik része nem szerencsejátékos, az online póker esetleges itthoni betiltásával nem várható, hogy ezek a játékosok olyan szerencsejátékokat - szelvényes játékok, kaparós sorsjegyek, játékgépek, rulett, sportfogadás (bár ez utóbbi megint csak kényes kérdéseket vet föl) stb. - kezdjenek el tömegesen és nagy tétekben játszani, amelyek esetén nem biztosított a tudás és az egyéni képességek érvényesülése. A Magyar Szerencsejáték Szövetség feltételezett víziója - mi másért lennének ennyire lelkesek - nem fog teljesülni.

A szabályozás talán elkerülhetetlen, ám a tiltás valószínűleg az egyik legrosszabb megoldás: sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai értelemben nem indokolt. A póker az elmúlt évek során népszerű sport lett, világszerte milliók szórakozását és kikapcsolódását biztosítja; sőt a póker ma már megkerülhetetlen kulturális és szociális jelenség. A Szerencsjáték Zrt. akkor döntene bölcsen, ha a gazdasági és jogi szempontok mellett a létező társadalmi gyakorlatot is figyelembe venné, ha a túlzásba vitt szerencsejáték ellen meghirdetett kampánya mellett a pókert kísérő tévhitek eloszlatásában, a póker démonizálásának és kriminalizálásának megszűntetésében is aktívan részt venne. A szabályozást sokban segítené, ha végre a játékosok igényeit is reálisan felmérnék, ha megfelelő és értő figyelmet kapna a terület.

A lemaradás behozható: a szakértők és döntéshozók nyilván képesek több és életszerűbb tervet is kidolgozni a jelenlegiekhez képest, amely a piac szereplőinek - a szolgáltatók, a játékosok és az állam - eltérő érdekeit nagyobb sikerrel és mindenki megelégedésére hangolhatja össze. Addig azonban, amíg nem hoznak egy újabb, a póker státuszát megnyugtató módon tisztázó törvényt, a százezer "adócsaló" pókeres nem csupán a külföldi szolgáltatók, de a törvénykezés felelőssége is lesz.