PókerTrend

Az élő póker szabályozásának kísérlete után most felvetődőtt, hogy a kaotikus online színtéren is rendet rakjanak. Az elsődleges cél, hogy az átlátható viszonyok megteremtésével pénz kerüljön az államkasszába, valamint a jelenleg illegális online szerencsejáték törvényes kereteket kapjon. De miről is van szó valójában?

Magyarországon alig pár évvel ezelőtt indult hódító útjára az élő póker. A játékszervezés jogával legálisan ugyan csak az élő kaszinók élhettek kezdetben, ezek az intézmények azonban néhány reménykeltő kezdeményezés után erősen elhanyagolták a pókert. Ugyanakkor egyre nőtt az igény a professzinális körülmények között zajló játék iránt, ez pedig számtalan pókertermet hívott életre, amelyekben pezsgő klubélet folyt egy ideig. Az élő kaszinók forgalma csökkent, a kényszerűen sportegyesületi keretek között működő kluboké nőtt. Az ok-okozati viszonyt nem volt nehéz észrevenni. Az új, szakmailag számtalan sebből vérző törvény ugyan eredetileg a játészervezés törvényes feltételeit kívánta megteremteni, mégis, sokak számára ez a történet az élő kaszinók rosszindulatú lobbijáról szólt, amely lényegében a virágzó klubok életét kívánta ellehetetleníteni.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség szerint most megérett az idő az online póker megregulázására is. Annál is inkább, hiszen a magyar játékosok nemzetközi, offshore cégekhez tartozó online termekben játszanak, az utánuk keletkezett bevétel viszont külföldön landol, ahelyett, hogy a magyar államkasszát gyarapítaná. Az MSzSz abban látja a probléma megoldását, ha a szerencsejátékok szervezése állami monopólium maradna, a magyar játékosok pedig kizárólag magyar cégek által létesített és felügyelt termekben játszanának a jövőben. Példaként az olasz gyakorlatot hozza fel, amelynek értelmében a nem olasz szerencsejáték oldalakat blokkolják, a játékosok csak olasz termekben játszhatnak.

Az MSzSz elgondolásával több gond is van. Az első mindjárt az, hogy ez az elképzelés összemossa a pókert más szerencsejátékokkal. A pókert már jó ideje olyan tudásalapú játéknak tekintik, ahol a szerencsefaktor hosszú távon egyre kevésbé érvényesül, nemrégiben pedig az IMSA, a Szellemi Sportok Nemzetközi Szövetsége is szellemi sporttá avatta ezt a kártyajátékot. Noha a törvény mind a mai napig szerencsejátéknak tekinti a pókert, ez a felfogás egyértelműen elavult, nem életszerű: megérett a felülvizsgálatra. Az MSzSz ellenben alapszabályában deklaráltan a szerencsejátékokkal foglalkozik, évkönyvében a szerencsejátékok honi helyzetéről és lehetőségeiről nyilatkozik, alapítványa pedig a szerencsejáték-függőket igyekszik segíteni. Az MSzSz a közelmúltban érdekes módon meghirdetett egy pókerversenyt, ez azonban még nem elég indok ahhoz, hogy elhiggyük, a szervezetnek bármiféle köze is lenne a pókerhez. A továbbiakban érdemes lenne elválasztani és élesen megkülönböztetni egymástól a pókert, a szerencsejátékokat és a sportfogadást: a játékfajták hozzáértő, felelős kezelése alaposan megkönnyítheti az online póker engedélyeztetését és szabályozását, legalábbis ezt mutatja az amerikai példa.

A másik gond az, hogy a felvázolt intézkedések kirekesztőek. Ugyan az 1991-es évi XVI. és XXXIV. törvény értelmében a Szerencsejáték Zrt. az egyedüli jogosult arra, hogy bármiféle szerencsejátékot szervezzen, ez viszont a szolgáltatások szabad áramlásának európai uniós elvébe ütközik. Ez a terület évekig nem érdekelte sem a Szerencsejáték Zrt.-t, sem más magyar céget, legalábbis annyira nem, hogy létrehozzon egy olyan magyar online póker termet, amely fel tudta volna venni a versenyt a sokat ostorozott küldöldi konkurenciával. Miután a külföldi cégek nem kevés anyagi és szellemi befektetéssel kialakították szolgáltatásaik körét, amelyeken mostanra magyar pókeresek több generációja is felnőtt, mintha mi sem lenne természetesebb, az MSzSz egy sima einstanddal lenyúlná tőlük az egész magyar piacot. Érthetetlen, hogy a jelenség esetleges szabályozásának mintájául rögtön a legszigorúbb példát vizionálják maguk elé (az olasz példát ráadásul rosszul is idézik fel: a külföldi cégeknek itt ugyanis van lehetőségük adó fejében szolgáltatni). Anélkül, hogy a meglévő szolgáltatókkal először a megegyezést keresnék, egy olyan megoldást, amely mindkét fél érdekeit többé kevésbé kielégíti, és a magyar vállalkozások beindítását sem gátolja. A külföldi cégek adóforintjai az nekünk smafu?

Nyílt és otromba mohóságuk lenyűgöző, ámde elképzelésük egy harmadik ponton sem meggyőző. Az MSzSz érdekvédelmi szervezetnek hirdeti magát, jelen esetben tehát a magyar pókerjátékosok érdekeit kellene szem előtt tartaniuk. A játékosok azonban abban érdekeltek, hogy minőségi szolgáltatást kapjanak, és ha elégedetlenek valamivel, akkor bármikor szabadon szolgáltatót válthassanak. Épeszű ember nem hiheti, hogy a felmerült monopolizált helyzetben valódi verseny alakuljon ki. Ha egyetlen szolgáltató lenne, akkor azért, ha pedig több, akkor azért. A most induló vállalkozások évtizedes lemaradást lennének kénytelenek nagyon rövid időn belül behozni: a belső konkurenciaharc viszont vélhetőleg inkább a békés kartellezgetés, mintsem a valódi verseny felé mutatna, hiszen hiányozna az a nyomás és motiváció, amelyet a nemzetközi versenytársak jelenléte garantálna.

A szövetség próbálkozása érthető. Hajjaj, de még mennyire.