A Szerencsejáték Zrt. már decemberben új kampányvideóval jelentkezett, amely látható volt a tévében is, de csak most tudtam időt szakítani a bemutatására. Mivel teljesnek tűnik a sorozat, gondoltam, az egyedi elemzésen túl egy kicsit össze is hasonlítjuk az egyes munkákat. Először felidézzük az első két filmet, aztán megnézheted az aktuális reklámot, végül következzék az értelmezés.
Talán emlékeznek az olvasók, első kisfilmjükben felelős játékra szólították fel a játékosokat, illetve felhívták a figyelmet, hogy csak ellenőrzött körülmények között játszanak. A probléma mindössze annyi volt, hogy ezt egy olyan játékkal reprezentálták, ami nem is szerepel a kínálatukban. A pókerjátékosok teljes joggal háborodtak fel, hiszen kedvenc játékukat olyan színben tüntették föl, mint ami különösen addiktív tulajdonságainál fogva pont ugyanolyan szerencsejátéknak minősül, mint a sportfogadás, a rulett vagy a nyerőgépek stb.
Második kisfilmjükben a külföldi szerencsejáték- és pókerszolgáltatók már csak közvetlenül jelennek meg. Ők vélhetően a műgyümölcsöket áruló simlis árussal, a képzeletbeli autóját (és egóját) fényező, fiatal gengszterpalántával, illetve a bombasztikus ciciket villantó lufinővel azonosíthatóak. Mégis, mivel nem csak egy konkurenciaként tévesen azonosított játékot próbálnak meg az ördög bibliájaként a nagyérdemű elé tárni, hanem a saját kínálat igenlő, megerősítő pozícionálásával is foglalkoznak, a korábbihoz képest egy jóval etikusabb reklámról beszélhetünk. A lóláb épp csak egy picit lóg ki: a nyerés ábrázolásával – a főszereplő számláján 50 ezer egység található, ez talán a nyeremény – ugyanis jóval könnyebb felkelteni a saját szolgáltatások iránti érdeklődést, épp annyira, mint rossz színben feltüntetni más cégek szolgáltatásait a vesztés és lehetséges következményei megjelenítésével.
Az ország hősei
A harmadik reklámfilmről rövidsége okán akár azt is állíthatnánk, hogy a legegyszerűbb megoldás a sorozatban: annyi bizonyos, hogy nem nyílt vagy rejtett összehasonlítások mentén, hanem kizárólag a társaság saját tevékenységére fókuszálva igyekszik megfogalmazni valamit a szerencsejátékok témájáról. Három hétköznapi mintajátékosról, a BMX-es Bencéről, a kisgyermekes Katáról és az átlagtól eltérően egészen konszolidált Zsóka néniről kiderül, hogy játékukkal valójában társadalmilag kiemelt fontosságú területeket támogatnak.
Elsőként talán a párosítás szúrhat szemet: nehéz elképzelni, hogy a lépcsőkön, padkákon, korlátokon vagy középületek előtt bicajjal figurázó Bencét ne zavarná el bármelyik elhivatott portás vagy biztonsági őr, pont a műemlékvédelemre vagy a műemlékeket látogató személyek testi épségére hivatkozva. A kisgyermekes Kata nagy valószínűség szerint épp GYESből és/vagy férje fizetéséből él, így hangulatában nem igazán egészíti ki egymást ő meg a munkahelyteremtés. Zsóka néni pedig bármennyire is lendületesen távozik a helyi lottózóból, valahogy mégsem a sportot idézi fel elsőként bennem.
Ha azt akarták szemléltetni, hogy a köznapi gondolkodás számára még egymást általában kizáró dolgok is egymás mellé rendelhetőek erőltetett, görcsös igyekezettel, akkor jó. Persze itt a hangsúly a támogatáson van, de ennek ellenére a szemléltetésre szánt példaalakok mások is lehettek volna. Ráadásul egy igen fajsúlyos terület, az egészségügy érthetetlen módon ki is maradt a felsorolásból.
Habár az említett területek támogatását egy nagyvonalú gesztussal a játékosokra hárítani önmagában is kellő szerénységre és visszafogottságra enged következtetni, a tény tény marad: a támogatást a Szerencsejáték Zrt. szolgáltatásain keresztül, csak közvetve végzik a játékosok. Másrészt egy kicsit akkor is tévedünk, ha azt gondolnánk, hogy a Szerencsejáték Zrt. itt valójában a saját nagylelkűségére próbálná felhívni a közfigyelmet.
A 2004-es Sporttörvény ugyanis meghatározza, hogy a játékadó – és nem a nyereség! – hány százalékával mit kell tenni: „56. § (2) A sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százalékát, valamint a sportfogadás (TOTÓ) játékadóját - külön jogszabályban foglaltak szerint - a sport támogatására kell fordítani, és a minisztérium költségvetési fejezetében kell megtervezni.”
A 2009-es Üzleti jelentés szerint a társaság a Sporttörvény alapján közvetetten 4183 millió forint értékben végzett támogatást, míg (a sporttörvény alapján?) közvetlenül sportra, kultúrára és egészségügyre szánt támogatása 620 millió forint volt. Nem mondom, csinos summa, de például a 2003-as jelentésben már nem találtam ilyesmiről semmit, vagyis a törvény fogalmazása elég nagy motivációt jelentett ebben a mecenatúrában. Azért ne essünk túlzásokba se: nyilván az idők során a társaság is felismerte, hogy a társadalmi hasznosság mellett a mecenatúra óriási reklámerőt is képvisel.
A játékosok felmagasztalása kétélű eszköz: egyrészt egy kissé nyakatekert köszönetnyilvánításként érthető, hiszen a táraság az ő játékuknak köszönheti prosperálását, másrészt viszont ideológiai alapot és érzelmi megerősítést ad az eredeti játékvágynak: „Lám, lám, mindenki jól jár a játékkal (a játék élvezetét leszámítva csak én nem, ha túl sokat költök rá).” Viszont hősöknek titulálni ezeket a játékosokat olyan túlzás, aminek nyomán a hős szó értelmét veszíti, kicsit úgy, mint a Monty Python Bicycle Repairmen-szkeccsében Superman.
A játékosok támogató tevékenységének emlegetése azért sem tetszik, mert a támogatások valóban az ő pénzükből, de nem az ő szándékaik alapján valósulnak meg. Ugyanakkor úgy tűnik, nem is önkéntes alapon, a Szerencsejáték Zrt. végzi ezt a támogatást, hanem szintén csak a közreműködésük segítségével az állam. Bár például a támogatások formáját, összegét és célját felsoroló oldalakon a támogató mindig maga a társaság. Hogyan kell ezt érteni? A törvény előírja a kötelező támogatást, a közvetett összegekről az állam dönt, de a közvetlen támogatási formában már a társaság határozhatja meg a támogatandó projekteket?
És végül: 2010-ben a társaság biztosította játékosait, hogy számukra rendkívül fontos a felelős szerencsejáték, vagyis hogy ne váljon ez a szórakozási forma kóros szenvedéllyé. Ugyanakkor ezen a listán egyetlen olyan tétel sem szerepel, amely legalább távolról összeköthető volna egy szerencsejátékokkal kapcsolatos, preventív vagy utókezelő tevékenységet folytató, esetleg egy ilyen témakörben kutatást végző szakmai csoporttal. Idén talán erre is sor kerül.
Összességében, a leírtak ellenére azt gondolom, a kampány készítői, koordinátorai a legutóbbi reklámfilm elkészítésére óriási fejlődésről tettek tanúbizonyságot: anélkül állítottak valami pozitívat, hogy közben bárki is rosszul érezte volna magát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
