PókerTrend

Mivel Pest alapvetően nekem mindig az átláthatatlan zűrzavar és káosz városa volt, a Tropicanás állásinterjúra eléggé megszeppenve érkeztem. Amikor szétnéztem magam körül, csupa pályakezdő fiatalt láttam, akikben csak úgy buzgott a lelkesedés és a tettvágy. Már épp kezdtem magam túlkorosnak és túlképzettnek érezni, amikor megpillantottam Alexet, aki évfolyamtársam volt Szegeden.

A kölcsönös rácsodálkozás és megkönnyebbülés pillanatai után mindketten beszámoltunk az élet nagy csalódásairól: Alex újságíróként dolgozott már egy ideje, ám a munkaadóinak a többsége igen feledékenynek bizonyult, amikor a bérek kifizetésére került volna sor. Alex nem kevés adósságot halmozott fel a jóvoltukból, úgy döntött tehát, szerez egy biztos pénzzel járó állást.

Interjú és tanfolyam

Az első rostán mindketten átmentünk: csak a büntetett előéletűeket, a színtévesztőket, a beszédzavarosakat és a látható testfelületen (arc, nyak, kézfej, tarkó) tetováltakat nem engedték tovább. A fiúknál a hosszú haj, arcszőrzet, általában pedig a piercing is kizáró oknak bizonyult, sokan voltak kénytelenek megszabadulni testékszereiktől és/vagy Bundesliga-frizurájuktól.

Minden hétköznap reggel 8-ra jártunk a Tropicana irodaépületébe. Nem volt kecmec, ha 2 percet késtél, a szünetben biztos, hogy zsetonmatricákat ragaszthattál kávézás helyett. Az elméleti képzés a rulett és a black jack szabályaiból, a szorzótáblából és némi játéktörténetből állt, míg a gyakorlati képzés 10 százalékban a kártyakeverés és osztás, 90 százalékban meg zsetonkezelés volt. A rulettkereket még csak meg sem pörgethettük, ehelyett minden nap zsetonszedéssel kezdtünk, aztán fokozatosan elsajátítottuk a kattolás és rollkattolás fortélyait is. Mindent időre csináltunk, minden eredményt naplóztak: 100 zseton összeszedése és stackekbe való állítás (egy stack 20 db zseton) például nem tarthatott tovább, mint 1 perc 20 másodperc. Nekem a 3. héten sikerült először ez a mutatvány…

És hogy ne unatkozzunk, minden héten tesztet írtunk: black jack alapstratégia (a ház soha nem tér el ettől), szorzótáblák, szériák, szomszédok, kifizetések, picture betek (például egy straight up és egy split az 52-es ) stb. Habár hétről-hétre fogyott a társaság, még mindig nem morzsolódtak le elegen, így a tanfolyam felénél kettébontották a társaságot. De végre a kerékhez is odaengedtek minket, felváltva voltunk krupiék és játékosok. Ugyan nem élesben ment a dolog, de érdekes módon majdnem mindenki pluszos játékot produkált; persze, a kezdők szerencséje. Így esett, hogy próbát tettem az online black jackkel is: a pénz, amiért hetekig grindoltam a pókerasztalokon, cirka 2 és fél óra alatt elpárolgott.

A kaszinó légkörébe mi is beleszagolhattunk, hétvégenként felváltva küldtek minket gyakorlatra a Tropicanába és a Las Vegasba, ahol az eltakarított tétek összeszedése volt a feladatunk, magyarán chiperkedtünk. Néhány tehetségesebb jelölt előrehozott vizsgát tehetett, ők már egy hete hivatalosan is dolgoztak, amikor a többség még csak a mindent eldöntő asztaltesztre várt. Noha ruletten szinte mindent elrontottam, és csupán black jacken vittem elfogadható módon a játékot, mint mindenki mást, engem is felvettek: a krupiéhiány lassan krónikus méreteket öltött, ráadásul megkezdődött a főszezon. A Las Vegasban kaptam beosztást.

A flooron

A vizsga után elmentünk bulizni, és nagyjából ezek voltak az utolsó ártatlan óráink. Két nap múlva a 200-as rulettasztalnál megtudtuk, mit is jelent krupiéként dolgozni. Golyónként a színzsetonokból felrakott téteken kívül átlag 5-6 call bet érkezett, egy csomó váltás, és persze folyamatosan  vitatkozó játékosok és bazdmegoló séfek. A vendégek nem okoztak különösebb meglepetést, de a türelmetlen kollégák és tahó felettesek nagy csalódást jelentettek. Újoncként rendesen paráztam a rengeteg téttől, ám úgy látszik, a séfeket még jobban aggasztotta, hogy elúsznak az asztalaik. A legtöbb képtelen volt megfelelően kezelni a nyomást és a stresszt: réges-rég elfelejtették, amikor kezdőkként ők bénáztak. A nyomorultabbak büszkén mesélték egymásnak, ki hányszor leckéztetett meg egy újoncot; még véletlenül sem jutott el a tudatokig, hogy a flegmázás, a gúnyolódás, a szitokáradat és az egyéb változatos megaláztatások nem a legszerencsésebb pedagógiai módszerek. Néha már a vendégek is értetlenül bámulták az irgalmatlanul anyázó séfeket. No persze fejétől bűzlött a hal: a vezetőség valamiért szerette ezt a kaszárnya hangulatot.

Azért volt néhány kivétel is: én főleg Elvirának köszönhettem, hogy szép fokozatosan egyre magabiztosabb lettem. Az 500-as asztalt már egész jól elnavigáltam, a black jack pedig kimondottan pihentető volt a második hónapban. Az újak közül mindenki másképp próbált életben maradni. Néhányan megpróbáltak jóban lenni a pit bossokkal, hogy védettséget nyerjenek a séfekkel szemben; néhányan visszaszólogattak, ha egy séf nagyon elvetette a sulykot; voltak olyanok is, akik átvették a séfek szokásait, és úgy tettek, mintha a vendégek ellenségek lennének, akiket a lehető leghamarabb le kell vágni. Személyes küldetésük lett a játékosok elleni állandó harc, amit elég röhejesnek tartottam. A többség viszont csak tűrt. Én igyekeztem azoktól tanulni, akiktől lehetett, de engem is megviselt a dresszúra: ez idő alatt 15 kilót fogytam a napi 6-7 bőséges étkezés mellett. A büfés arra biztatott, egyek többet, mert az első negyedévben a 20-30 kilós fogyás sem ritka.

Kényszerű fogyókúrámnak végül egy lágyéksérv vetett véget. Hogy a szervezetem reagált-e  így a túlzott stressz ellen, vagy megemeltem magam egy albérletváltás során, nem tudtam megállapítani. Szerencsére az unokatestvérem ügyesen forgatta a szikét, s bár a műtét utáni lábadozás elég sok kellemetlenséggel járt (marékszám szedtem a Cataflámot), viszonylag hamar felépültem. A betegszabadság alatt viszont elég sok időm volt eltöprengeni a karrieremről. Nem sok kedvem volt visszamenni a darálóba. Egy buszon láttam egy hirdetést, miszerint egy híres táncdalénekes nevét viselő pókerterem nyílt meg az új albérlet közelében. Mivel a pókerosztás továbbra is sokkal jobban izgatott, gondoltam, egy próbát megér a dolog. Némi telefonálás után újabb asztalteszt várt rám.