PókerTrend

Előző cikkünkben azt ajánlottuk, kezeljük szigorúan a kártyára szánt pénzünket, és hangsúlyoztuk, hogy a bankroll menedzsment szabályait minden körülmények között be kell tartani, ha szeretnénk elkerülni a csődöt és egyúttal a maximális értéket is ki akarjuk hozni a játékból. A szabályok merev alkalmazása azonban nem jelenti azt, hogy ne alakíthatnánk ki egy saját képességeinkhez a leginkább igazodó szabálygyűjteményt.

A pókertőke kezelésére és a bankroll méretére vonatkozó javaslatok között igencsak nagy eltérések fedezhetőek fel, ha összehasonlítjuk az internetes oktató oldalak és a pókerkönyvek idevágó cikkeit, fejezeteit. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a különböző játékstílusok nem csupán a stratégiára vagy a bevételre vannak hatással, hanem bizony a pókertőke kezelésére is. A négyféle alapstílus eltérő terhelésnek teszi ki a pókertőkét, ami annyit tesz, az egyik játékmód nagyobb ingadozással jár, mint a másik, így a bankroll biztonságos kezelése más és más határnál teljesül. A pókertőke kezelését az is befolyásolhatja, hogy kezdő vagy gyakorlott játékosok vagyunk, hány asztalon játszunk egyszerre, és a pókernek melyik fajtáját gyakoroljuk. Láthatjuk, a pókertőke meghatározásakor érdemes több szempontot is figyelembe venni; a továbbiakban ezeket vesszük sorra.

Játékstílusok

- Laza-agresszív stílus

A legtöbb profi játékos ezt a stílust alkalmazza, amely gyakori részvételt és sok akciót feltételez. A laza-agresszív játékosok gyakran emelnek és visszaemelnek, amivel sok vakot és kisebb potot képesek elvinni. Mivel sokat vannak játékban, nehezen olvasható a játékuk, így könnyen át tudják venni az asztalon folyó játék fölötti irányítást. Sok gyakorlást igénylő stílus, hiszen a figyelmen kívül jó tűrőképesség is kell az óriási ingadozások elviselésére. Készpénzes játékok esetén minimum 50 beülő (a bankroll 2%-át tesszük kockára egy asztalon), versenyekhez 200 beülő ajánlott (a bankroll 0,5%-át kockáztatjuk egy versennyel).

- Feszes-agresszív stílus

Ezt a stílust is előszeretettel alkalmazzák. Egy feszes-agresszív játékos az előző típushoz képest gondosabban választja meg induló kézskáláját, lapjaival mindig emel, és szinte soha nem limpel. Ez sem mentes azonban mindenféle kockázattól, hiszen nem mindig a jó indulólapok nyerik meg a gyakran óriásira hizlalt kasszákat. Készpénzes játékokhoz legalább 30 beülő (a bankroll 3,3%-a kerül játékba), versenyekhez minimum 100 beülő ajánlott (a bankroll 1%-a kerül játékba).

- Laza-passzív stílus

A kíváncsi, ámde bátortalan játékosok stílusa, amely az induló lapok laza kezelésével és sok limpeléssel jár. Az ilyen játékosok szinte soha nem emelnek, de mások emelését gyakran elkísérik egészen a riverig. A rengeteg leosztásban való részvétel elég költséges játékmód, de ha néha leesik a csodakártya, az kizökkentheti a feszesebb játékosokat. Készpénzes játékokhoz 25 beülő kell (a bankroll 4%-a kerül játékba), versenyekhez 75 beülő ajánlott (a bankroll 1,5%-a kerül játékba).

- Feszes-passzív stílus

Az ilyen stílusú játékosok nagyon ritkán kerülnek partiba, és szinte kizárólag a legjobb kombináció birtokában emelnek. A feszes-passzív játékosok bankrollja van kitéve a legkisebb ingadozásnak, ez azonban igaz a pozitív mérleg irányában is. Mivel viszonylag gyorsan kiismerhető, gyakran emelik ki a partiból és ritkán fizetik ki a lapjait. Készpénzes asztaloknál 15 beülő (a bankroll 6,6%-a kerül játékba), versenyekhez 50 beülő ajánlott (a bankroll 2%-a kerül játékba).

Tapasztalat

- Átlagos vagy kezdő játékosok

Az átlagjátékos alakját természetesen csak egy olyan fikciónak tekinthetjük, akire egyik játékstílus sem illik kimondottan, mégis alkalmazza az egyes stílusokra jellemző játékelemeket. Leginkább egy olyan kezdő játékossal azonosítható, aki elméletben már elsajátította az alapokat, de gyakorlatban még csak most fogja tesztelni a tanultakat. Mivel egy kezdő játékos a gyakorlatlansága folytán még akkor is számtalan hibát fog elkövetni, ha felkészülten ül le játszani, esetében kiemelten fontos a bankroll védelme. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján a pókerrel még csak ismerkedő játékosok többnyire nem vállalnak túl sok kockázatot, így számukra egy közepes méretű bankrollal való indulás ajánlott, amely egyszerűen kiszámolható, ha átlagot vonunk a legnagyobb és legkisebb ingadozásnak kitett bankroll mérete között. Egy készpénzes játékos számára az adott limit maximum beülőjének a 30-szorosa már elegendő a kezdeti hibák kiküszöbölésére (a bankroll 3,3%-a kerül játékba), míg egy versenyjátékos jó, ha legalább 100 alkalommal be tudja fizetni magát ugyanarra a tornára (a pókertőke 1%-a kerül játékba).

- Gyakorlott játékosok

Ezt a bankroll-minimumot addig érdemes fenntartani, amíg ki nem derítjük magunkról, melyik játékstílus fekszik a leginkább. Készpénzes asztalokon valós képet kb. 500 óra után kapunk a saját játékunkról, ami hozzávetőlegesen 50 és 100 ezer közötti leosztást jelent online. Versenyjátékosként pedig érdemes legalább 1000 tornát lejátszani ahhoz, hogy kiderítsük, nyerő vagy vesztő játékosok vagyunk, és melyik stílus irányába érdemes elindulni. Ha teljesítettük a kötelező mennyiséget az asztaloknál, stílusunkhoz igazíthatjuk a pókertőkénket is.

Asztalszám

Az online póker hajnalán a játékosok többsége általában egy-két asztalon játszott, a pókertermek kliensei sem engedtek négynél többet. Később felmerült az igény, hogy a több leosztás és magasabb órabér érdekében több asztalt is meg lehessen nyitni, így manapság a profi grinderek akár 10-30 asztalon is kattintgatnak egyszerre. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az adott időben a pókertőke nagyobb része kerül játékba, mintha csak egy asztalon pötyögnénk. Mivel azonban a többasztalozás azt feltételezi, hogy már stabilan nyereséges, jó játékosok vagyunk, nem szükséges radikálisan megemelni a minimum beülő számot. Például négy asztalon játszunk NL20-on, ekkor összesen 80$ értékben váltunk zsetonokat, ennyi lesz az egyidejű beülőnk, ehhez pedig aszerint, hogy milyen stílusban játszunk, ugyanúgy 300-1000$ ajánlott, mintha csak egy asztalt nyitnánk meg. Ha azonban mégis szükségét érezzük valamiféle plusz garanciának, akkor minden egyes extra asztal megnyitásakor számoljunk fel magunkat további 1 beülőt. Így ha összesen 10 darab NL20-as asztalon szeretnénk játszani, akkor a számlán 480-1180$-nak kell rendelkezésünkre állni.

Mit tegyünk, ha mégis tönkrementünk?

A bankroll menedzsment szabályainak következetes betartásával, az induló lapok kellő szűrésével és a megfelelő stratégia alkalmazásával sem küszöbölhetjük ki teljesen az alkalmankénti nagyobb ingadozásokat, ám nagy valószínűséggel elkerülhető, hogy teljesen tönkremenjünk. Ha mégis bekövetkezik a katasztrófa, szinte biztos, hogy saját magunkban kell keresni a hibát. Biztos, hogy nem játszottunk a komfortzónánkon felül eső limiten? Valóban betartottuk az induló kéztáblázatok és a stratégiai cikkek, könyvek ajánlásait? Nem vettünk le számlánkról több pénzt, mint amennyit megengedhettünk volna? Kitartottunk a számunkra legjövedelmezőbb játéktípus mellett? Ha az őszinte önvizsgálat után kiderül, hol hibáztunk, próbáljunk változtatni, pótoljuk hiányosságainkat, és várjunk addig, amíg újra összegyűlik annyi pénz, amennyivel folytathatjuk a biztonságos játékot. Nagyon ritkán megeshet persze, hogy egyetlen hibát sem találunk, ekkor viszont tartsunk pár nap vagy hét szünetet, igyekezzünk feltöltődni és elfelejteni a veszteségeket, mielőtt újrakezdenénk a pókert. A játékmentes napokat is tölthetjük hasznosan: elemezzünk, tanuljunk, nézzünk oktatóvideókat!

A sorozat befejező részében egy nagyobb témakör kerül sorra: azt vizsgáljuk meg, az egyes pókervariánsok hogyan hatnak a bankrollunkra.