Kezdő játékosként jól tesszük, ha alaposan felmérjük a terepet, mielőtt elkezdenénk a kártyás karrierünket. A póker sikeres műveléséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a lapok és a kombinációk értékével, a pozíció fontosságával és az esélyekkel. Az sem árt, ha előre felkészülünk a frusztrációra, amit a szerencsétlen leosztások, a remélt sikerélmény elmaradása, vagy épp az ingadozás okoznak. Mivel azonban ezt a játékot pénzben játsszák, a legfontosabb kétségkívül az, hogy tisztában legyünk anyagi határainkkal.
A póker mint befektetés
Persze semmi gond, ha pár évvel korábban megütöttük a lottó főnyereményt, és korlátlan anyagi források állnak a rendelkezésünkre. A legtöbben azonban zsebpénzből, ösztöndíjból vagy fizetésből finanszírozzák ezt az időtöltést, ami akár igen drága mulatság is lehet, ha elszalad velünk a ló. Éppen ezért csak annyit költsünk pókerre, amennyit megengedhetünk magunknak, és csak akkor játsszunk, ha az esetlegesen elvesztett pénz nem fog hiányozni máshonnan. A legjobb, ha a pókerre úgy tekintünk, mint egy óriási kockázatokkal járó befektetésre, ahol kezdetben nagyobb eséllyel fogunk veszíteni, mint nyerni. Különítsünk el egy összeget, amit a játékra szánunk, és aminek az elvesztése semmilyen formában nem okoz gondot a költségvetésünkben. Ez lesz a pókertőkénk, amit a továbbiakban nagyon szigorúan kell kezelnünk, hiszen a cél az, hogy idővel megtérüljön a befektetés. (Ha pusztán szórakozásból, a játék izgalmáért ülünk asztalhoz, sem mindegy, hogy az eredeti összegből mennyi ideig tudunk gazdálkodni.)
Mire való a bankroll menedzsment?
Nem véletlen, hogy a legtöbb, kezdőknek szóló írás és tanácsgyűjtemény külön kitér arra, hogy a bankroll menedzsment szabályait minden körülmények között tartsuk be. Ezek a szabályok arra tanítanak, hogy a pókerről hosszú távon gondolkodjunk, ami jelen esetben annyit tesz, hogy kellő időt adunk magunknak ahhoz, hogy az optimális játékunk érvényesüljön. Ahhoz például, hogy 1$-os SNG tornákon játszva ne kockáztassuk a csődöt, legalább 50$-nak kell lennie a számlánkon. A bankroll menedzsment meghatározza, mekkora tőkével kell minimálisan rendelkeznünk az egyes limiteken ahhoz, hogy a komfortzónában maradjunk. Meghatározza, hogy karrierünk folyamán mikor léphetünk eggyel magasabb szintre, és segít átvészelni a bukószériákat is, amikor vissza kell lépnünk egy szintet annak érdekében, hogy ne veszítsük el pókertőkénket és folytatni tudjuk a játékot.
Komfortzóna: hol a határ?
A megfelelő komfortzónát mindenki könnyedén megtalálhatja: ha nem érezzük magunkat jól az adott limiten, ha túl sokat aggódunk egy versenyről való korai kiesés vagy egy elvesztett kassza miatt, lépjünk lejjebb, és válasszunk olcsóbb versenyt vagy kisebb tétű készpénzes játékot, és ismételjük ezt meg egészen addig, amíg meg nem szűnik ez a kényelmetlen érzés.
Ugyanakkor arra is ügyeljünk, hogy ne essünk át a ló másik oldalára: a pókerben az is fontos, hogy mindig a megfelelő értékért játszunk. Ha a pókertőkénket sikerült 1000$-ra hizlalni, hibát követünk el, amikor továbbra is csak freerollokon indulunk vagy 1-2 centes asztalokon játszunk, hiszen nem adunk esélyt magunknak, hogy magasabb értékért küzdjünk. 1000$ birtokában ugyanúgy a legjobb befektetési lehetőségeket, vagyis a tőkénkhez leginkább illeszkedő asztalokat és tornákat kell keresnünk, mint amikor csak 10$ vagy 100$ van a számlánkon.
Ha tőkénk megengedné, hogy magasabb tétre menjünk, de mi mégis inkább mikró téten vitézkedünk, akkor valószínűleg hiányzik belőlünk a kellő magabiztosság: ebben az esetben erősen javallott az önképzés. Keressünk olyan oldalakat, ahol stratégiai tananyagok, oktatóvideók vagy edzések segítenek leküzdeni a továbblépés nehézségeit. Akár hobbijátékosok, akár profi pókerkarrierre készülő játékosok vagyunk, meg kell találnunk alsó és felső határainkat az eredményes játék érdekében, vagyis azt a módot, amivel maximalizálhatjuk a nyereséget, de minimalizálhatjuk a veszteséget: ehhez a legmegbízhatóbb támpontot a bankroll menedzsment adja.
Ne dobjuk ki a pénzt az ablakon
Talán mulatságosnak, erősen túlzónak vagy egyenesen időrablásnak tűnhet az, hogy ilyen hangsúlyokat kap egy látszólag pofonegyszerű dolog, de gondoljunk arra, hogy a lakosság hány százaléka adósodik el felnőtt életére úgy, hogy évtizedekig esélye sincs fellélegezni, egyszerűen csak azért, mert nem törődik a pénzkezelés alapvető szabályaival. Vagy próbáljuk meg felidézni azokat a barátainkat, játékostársainkat, akik bankrolljuk lenullázásáról számoltak be, majd tegyük fel magunknak a kérdést: mi melyik utat szeretnénk bejárni? A legmagasabb téteken játszó pókerjátékosok sem lennének ott, ahol, ha nem alkalmazták volna az említett szabályokat. Nemrégiben még a legőrültebb tétektől sem visszariadó finn játékos, Ilari 'Ziigmund' Sahamies is arról számolt be, hogy veszteségei miatt egy ideig kénytelen alacsonyabb tétű asztalokra beülni, mert nem szeretne tönkremenni. Még ismertebb Chris 'Jesus' Ferguson esete, aki személyes példáján keresztül szerette volna demonstrálni, hogy a pókertőke kezelése nem gyerekjáték: több mint másfél évet szánt arra, hogy bebizonyítsa, a nulláról is fel lehet építeni egy olyan bankrollt, amiből szigorú szabályok mellett akár a megélhetés is finanszírozható.
A sorozat következő részében azokkal a tényezőkkel foglalkozunk, amelyek a pókertőke kezelését befolyásolhatják.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.