Tegnapelőtt hivatalos voltam egy jótékonysági versenyre - mivel a tavalyi fordulót a főnököm nyerte meg. A fődíj is vonzó volt, még soha nem vettem részt egy teljes orvosi kivizsgáláson, úgyhogy idén nekem is ott volt a helyem. A szervező egyébként a Budapesten élő, 20 és 40 közötti vállalkozókat tömörítő JCI Expat volt, a helyszín pedig az első legálisan nyílt pest pókerterem, a Cotton Poker Club.
A hely hangulata leginkább az ős-pókeresek szentélyeként elhíresült Frank Zappáéra emlékeztetett, itt is a pincébe kell ereszkednie annak, aki játszani szeretne. A helyiség két oldalára állított asztalok között kicsit szűkösen lehetett elférni, egy ember azonban még éppen elnavigál. Kár, hogy a tompa fények miatt a fáradtság járta át a helyet. A dekorációhoz hasonló alapanyagokat használó angolszász pubok valahogy jobban megoldják ezt. A floorman magyarul és angolul is koordinálta a rendezvényt, a kezdőknek tartott egy rövid oktatást, utána azonban épp csak annyira volt jelen, amennyire kellett, nem lihegte túl a dolgot. Az asztalok porszívózása szívet melengető látvány volt, de a zsetonok tisztán tartásában nem sokat fejlődött a hazai klubélet.
Korábban jómagam is belekóstoltam ebbe a hivatásba, így tökéletesen átéreztem, milyen lehetett a déli megjelenés az amúgy reggel nyolckor végző dealereknek. Riszpekt! A lányok szerintem nagyon jól kezelték a vendégeket, a fiúk inkább a munkájukra koncentrálva morcosabb arcukat mutatták. A hazai játékosmezőny átlagos reakcióképességét ismerve persze érthető a zárkózottság, de nem ez az egyetlen módszer. Nem tudom, milyen sokáig terveznek a pályán maradni, de egy jó tanács, ha szeretnének előrébb lépni: a játék irányításán túlmutató interakció sokat javít az élményen, és nem csak a vendégekén, hanem a sajátjukon is.
Olyan régen voltam élő versenyen, hogy a csuklóm 2 perc chip-shuffle után görcsöt kapott. Azért a játékot nem felejtettem el. A mi asztalunkon az első nagyobb kasszát egy 6-os szettel vittem ki a turnön, de azt hiszem, bőven lett volna még keresnivalóm, ha nem pottal hívok. A szünetig nem volt több kínálkozó esélyem. A főnököm egy komolyan flop előtti agresszió után nagy keservesen elengedett egy nagyobb kasszát a turnön, dámákat vagy királyokat tippeltem a kezébe, utólag bevallotta, királyokat dobott a flopra kikerülő ász miatt.
Rebuyra nem volt szükségem, add-ont azonban vásároltam, elvégre mégis csak jótékonysági verseny volt. Mivel a szünet után 500-1000 vakokra rögtön 1000-2000, 2000-4000 majd 3000-6000 jött, gyorsan sóher lett mindenki. Első all-inemet pontosan 15 nagyvakkal (AKs), aztán a vakemelkedés miatt a másodikat (AQo) már csak 11 nagyvak birtokában toltam. A harmadikat nem akarta elhinni a nagyvak, AJs-re J9o-val adott meg "Let's gamble!"-felkiáltással. A flopon szín és soresélyem is volt, ellenfélnek maradt 2 outja, amiből egyet abszolvált is a riveren. Stackem fele megmaradt, és hogy teljes legyen a sorozat, A10s-dal fejeztem be a tornát: AKo megadott, sorhúzóm lyukas maradt.
Ugyanakkor a verseny baráti hangulata gyorsan feledtette, hogy a PokerStars-féle RNG-vel megáldott kezű osztó bad beatet szállított, az utolsó leosztás pedig igazi kőkemény ütközést hozott: 66 VS JJ vs AA. Kisebbfajta csodával ért fel, hogy a rakéták kitartottak. Idén egy emléklappal, egy bögrével, egy tollal és 3 mágnesreklámmal lettem gazdagabb - jövőre azonban behúzom a fődíjat!
Gratulálok a nyerteseknek: 1. Edward Quinlan, 2. Eszter Nemeth, 3. Andrew Nicholson
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
