A razziák folytatódnak: a Miamiban tartott ellenőrzést állítólag a következő hét első napján megismételték (erről csak a fórumokon lehetett olvasni), majd az előző héten a szokásos pénteki napon ezúttal az V. kerületi rendőrség működött közre az APEH akciójában. Az eredmény: 4 embert tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége gyanúja miatt előállítottak. Noha a hírek nem nevezték meg a helyszínt, időközben a belvárosi Doyle Brunson Pókerklubnak műszaki-technikai nehézségei támadtak, kérik, a játékosok legyenek türelemmel, amíg a hibákat elhárítják.
Úgy látszik, végképp eldőlt, hogy a tiltott szerencsejáték szervezésének a visszaszorítása illetve az engedélyek birtokában végzett tevékenység támogatása valójában nem mást jelent, mint egy bizonyítottan működőképes modell teljes szétverését. A pókerklubok évek hosszú munkájával meghonosították a pókert, értelmezték és a hazai viszonyokhoz alakították a nemzetközi szabályokat, virágzó klubéletet teremtettek.
A játék szervezésével, lebonyolításával és a helyszín biztosításával a játékosoknak nem csak szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget teremtettek, hanem felelevenítették a társas érintkezés, a társas élet egy régi formáját is: ne feledkezzünk meg arról, hogy a kaszinók a 19. században még ilyen társadalmi funkcióval is bírtak. A klubrendszer sikere abban keresendő, hogy minden egyes klub eleve beépítette az önmérséklet és az önkorlátozás elvét, hiszen ha a játékosok elégedetlenek voltak, gyorsan átpártoltak egy másik klubhoz. Így egy olyan egyensúly alakult ki, amely egyszerre szolgálta a klub jövőjét és a játékosok igényeit.
Ezzel szemben ma mindösszesen 9 vidéki klub rendelkezik a megfelelő engedéllyel, a fővárosban viszont – ahol korábban legalább 5-6 meghatározó, nagyobb pókerklub színesítette a palettát 10-20 családias hangulatú kisebb hellyel együtt – egyetlen terem se működik. Meg nem erősített hírek szerint 2-3 leendő kártyaterem is sorban áll az engedélyekért vagy elindította az engedélykérés procedúráját, amely további pókermentes hónapokat jelenthet a pesti klubélet számára.
Habár ilyen feltételek mellett még az is kérdéses, hogy a törvény által rögzített követelmények mellett kinek éri majd meg a teremnyitás vagy a meglévő termek fenntartása: az engedéllyel rendelkező klubok többsége a kezdeti lelkesedés után most azon töpreng, hogyan mászhatott bele egy olyan méltánytalan, lényegében totális lenyúlást eredményező üzletbe, ahol 40%-os adó mellett felesleges még ábrándozni is a nullszaldóról.
Ha a mostani „szabályozás” következményeit összehasonlítjuk a végtelenül egyszerű szlovák modellel, a következőket kapjuk: Szlovákiában megmaradtak a korábbi pókeres helyek, a játékosok jól érzik magukat, senkinek sem kell razziáktól tartani, az állam pedig megkapja a reálisan megállapított, asztalonként számított adót. Ezzel szemben Magyarországon sikerrel lebontottak egy kipróbált struktúrát, a túlszabályozás révén eleve teljesíthetetlen feltételek elé állították a vállalkozó kedvű szervezőket, a megállapított csillagászati adóterhek miatt sem a tulajdonosok, sem az állam nem számíthat bevételekre, sőt a razziák értelmetlen pluszköltségekkel járnak. Vajon melyik megoldás a célszerűbb? Melyik megoldással jár jobban mindegyik fél?
A magyar pókeréletét sikerült szinte teljes mértékben megszüntetni. A pókertörvény okafogyottá vált: nem létező dolgot ugyanis felesleges szabályozni. Alternatívaként az élő kaszinókat kínálják, valamint az ürességtől kongó, bezárni készülő vidéki kártyatermeket. Nesze semmi, fogd meg jól! A pókert sikerült visszakényszeríteni magánlakásokba, kocsmák elszeparált hátsó helységeibe, füstös zugokba, ahol aztán tényleg mindenféle felügyelet nélkül fog zajlani a játék, és ahol korántsem garantált, hogy a full mindig erősebb lesz a sornál (nem vicc, akaratlan fültanúja voltam egy e tárgyban folytatott beszélgetésnek).
Ha a burkolt cél ez volt, teljes a siker. Mégsincs kedvünk gratulálni ehhez a teljesítményhez. Ellenben szurkolunk azért, hátha a döntéshozóknak is feltűnnek a megfogalmazott elvárások és a valós eredmények közötti szembetűnő különbségek. Tényleg olyan nehéz elfogadni, hogy a póker sokkal inkább szellemi sport, mint szerencsejáték?
Végül pedig aggódva figyeljük a Szerencsejáték Zrt. online pókerről tett nyilatkozatait, és reménykedünk, hogy nem a teljes tiltás vagy az állami monopóliumba való vétel marad az egyetlen ötletük arra, hogyan lehet „szabályozni” egy másik bizonyítottan működőképes területet.
Sajtóanyag a legutóbbi razziáról:
December 4.
APEH-ellenőrzés egy kártyateremben, APEH
Négy embert állítottak elő a pénteki pókerrazzián, Origo, 10:35,(érdemes elolvasni a kommenteket is)
Belvárosi pókerteremben razziáztak, Index, 10:15
Újabb póker-razzia a fővárosban, RTLKLUB, 10:13
Razzia a legnagyobb belvárosi pókerklubban, NOL
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
